Dr. Gyarmati Andrea válaszol

Tisztelt Doktornő!

Kisfiam, Dani 13 éves és versenyszerűen ping pongozik. Heti hét edzése van, imádja csinálni, és nagyon tehetséges, az edzői szerint is érdemes ezzel foglalkoznia. A baj csak az, hogy edzés és iskola után már szinte félálomban ér haza általában este hat körül. Vacsorázik, átnézi a tankönyveket, és kilenckor elaszik. Aggódom, hogy ez hogy lesz a későbbiekben, így félek, hogy lemarad majd a tanulással, nem bírja az iramot. Ön szerint, hogy tudnék segíteni neki, hogy az élsport mellet másra is maradjon energiája? Előre is köszönöm a választ!

Egy aggódó anyuka 

Kedves Anyuka!

Köszönöm kérdését. Ha egyáltalán szabad a kérdések között különbséget tenni, ez igazán olyan, ami közel áll a szívemhez… Kérem engedje meg, hogy ne általánosságban hanem nagyon is személyes módon válaszoljak, hiszen mélyen érintve vagyok, voltam ebben az ügyben. Remélem azonban, hogy a személyes válasz is általánosítható lesz,és hasznos tanácsot tudok adni.

Élsportoló voltam. Sok mindent, majdnem mindent a sportnak köszönhetek. Gyerekorvos vagyok, és kétségbe esve tapasztalom, milyen keveseknek fontos a rendszeres mozgás… Riadtan figyelem hogyan szaporodnak a mozgásszervi megbetegedések, milyen ütemben növekszik abnormálisan a gyerekek testsúlya, hogyan szigetelődnek el a valóságtól egy virtuális világ, a számítógép kedvéért. Nem mindenki olyan szerencsés, mint én hogy olyan családot tudhat, tudhatott maga mellett az első pillanattól kezdve, ahol mindig is prioritást élvezett és élvez ma is a mozgás, a sportolás. Van bizonyára olyan is, akinek rögösebb ebből a szempontból az útja. Elmondjak néhány olyan megélt megtapasztalt dolgot, ami reményeim szerint segít kedvet csinálni és egyre többeket hoz a mozgás a sport szerelmesei közé.

Az élet maga mozgás. Sok mindent nem tudunk, de a változás mindannyiunk életében biztos.
A mozgás, a mozgásos cselekvés az emberi lét elemi élet megnyilvánulása. A kiscsecsemő, a gyerek ismeretszerzése kezdettől fogva cselekvéshez kötött. A pici gyerek megragadja a tárgyakat, és igyekszik minél gazdaságosabban célszerűbben cselekedni. Mindez fejleszti a központi idegrendszert, fejleszti az izmokat, még akkor is, ha ez nem céltudatos gyakorlás. A céltudatos gyakorlást testedzésnek, sportnak nevezzük, ami igen jó hatású a gyerek egész fejlődésére. Bizonyított tény, hogy a rendszeres testedzés pozitív hatással van az értelmi – pszichológiai fejlődésre, az intelligenciára. Növekszik a szókincs, javul a megfigyelőképesség, és természetesen gyakorlással jelentősen javul a mozgás koordináció.
Csökken a manapság oly divatossá vált mozgásos nyugtalanság, az impulzivitás, növekszik viszont a figyelem, az állhatatosság.

A teljesítőképesség növekedése, azaz az elért eredmények hatására nő a gyerek önállósága, és ami nagyon fontos, egészséges önbizalomra tesz szert. Megismeri saját képességeit, azt a tényt, hogy a határok kitolhatók. A javuló eredmények hatására megismeri saját képességeit és meg is becsüli azokat. Hogyan van tovább, ha becsüli saját magát és tudja mit fektetett bele egy mozgás elsajátításába, ha átéli fiatalon, hogy milyen munka és fegyelem mellett javulnak az eredmények megtanulja megbecsülni a társait is. Ellenfél mondjuk egy versenyen az semmi esetre sem ellenség, úgy és abban az értelemben, ahogyan ma divatos ellenségeskedni. 
Tartozik a gyerek valahová. Tudom, élem, hogy mindannyian, akik gyereket vállaltunk a megélhetésért sokat dolgozunk. Megnyugtató, ha mindezen közben jó helyen jó közegben tudjuk, tudhatjuk gyerekeinket. Olyan helyen, ami sokáig, sokszor örökre védelmet nyújt alkohol, nikotin drog ellen is. A gyerek megtanul küzdeni, és ezen belül megtanul győzni és veszíteni. Elismerni másik jobb teljesítményét. Megtanulja tisztelni az elvégzett munkát tisztelni a társait. Csapatsport esetén eljut odáig is, hogy adott esetben a csapat érdekét a saját egyéni érdeke elé képes helyezni.

Ha olyan szerencsés, mint én voltam megélhet győzelmeket, himnuszt és rengeteg szeretetet kaphat. Mindez nem tart nagyon sokáig, ha élsportban gondolkozunk. Sportágtól függően maximum 10-15 évről van szó. Az élet azonban tovább tart, de a sport szeretete a mozgás igénye szerencsés esetben megmarad. Sportembernek lenni nem eredmény kérdése. Kevés szerencsés jut el az olimpiára, és ott a legjobbak közé. De hitem szerint, ha beleszerettél a sportba, ez egy életre szóló szerelem. Olyan szerelem, ami sose okoz csalódást. Olyan dolog, ami csak rajtad áll. Tudom, kutatják, mondják boldogsághormon, én megéltem, és élem mind a mai napig. Tényleg örömet okoz.

Kedves Aggódó anyuka! Ne aggódjon. Segítse a kisfiát. Természetes, hogy fáradt, de jó időbeosztással és a pihenési idő megtalálásával rengeteg örömben lesz része a gyereknek (és Önöknek is). Ragaszkodjon a tanuláshoz, legyen a sport a jutalom az elvégzett iskolai feladatok után. Az én szüleim olyan zseniálisan találták ki ezt! Ha négyest hoztam, az volt a „büntetés” hogy nem mehettem le az edzésre. Márpedig az uszodában olyan jó volt megérte mindent megtenni. Egy gyerek ha kevés ideje van akkor is, sőt szerintem akkor talán még jobban koncentráltan figyel és hamarabb jut a házi feladatok végére. Ha sok idő áll rendelkezésre hamar szétcsúszik a nap.

Figyeljen a napi rendre és beszéljen meg mindent Danival. Ha megkapta „a sport szerelmese fertőzést” higgye el mindent meg fog tenni, mind a tanulásban, mind a spotban. Ha nekem sikerült, és persze nemcsak nekem, hanem sok spottársamnak, Daninak is sikerülni fog. Őszintén tiszta szívemből kívánok, kitartást és sok sikert Önöknek.

Kedves Andrea Doktornő!

Kisfiam 7 éves, és mostanában esténként tikkel a szeme. Jártunk szemészeten, de nem találtak nála semmi olyan problémát, ami ezt indokolná. Arra gondoltam, hogy esetleg fáradt, rosszul alszik, de este 9 körül ágyba bújik, és reggel hétkor frissen ébred. Lehet, hogy ez az első osztály fáradságától – idegességétől van? Ha kérdezem, nem mondja, hogy bármi baja lenne, bármi bántaná. Doktornő, Ön szerint mi állhat a probléma hátterében?

Üdvözlettel,
Dr. Kökény Katalin

Kedves Katalin!

Nézzük, először mit is takar ez a rövid francia eredetű szó, amit úgy gondolom, sokat használunk anélkül, hogy pontosan tudnánk mit is jelent, mi is van, pontosabban mi lehet a dolog hátterében?

A tic: rángatódzó mozgást jelent, amely egy akarattól független kényszermozgás. A jelenséget szabálytalan időközökben egy izom vagy izomcsoport gyors összehúzódása hozza létre, leggyakrabban a mimikai izmokban. Ezek a mozgások aritmikusan ismétlődnek (pl: pislogás, krákogás). Előfordul, hogy nem csak a motoros (magyarul mozgató izom, ideg) érintett, hanem akaratlan ismétlődő hangadásokat észlelünk. Jól gondolta Katalin, hogy szemészeti vizsgálat, és annak végiggondolása nem fáradt-e a kisfiú, nincs a nagy terhelés alatt közelebb visznek a megoldáshoz, hiszen ez a tünet a gyermek pszichiátria, gyermek pszichológia tárgykörébe tartozik. Úgyis mondhatnám betegségtünet szervi eltérés nélkül. A tünet oka nem a testben, hanem a lélek területén keresendő. Nagy általánosságban, személyiség fejlődési zavarnak nevezünk minden olyan állapotot, amikor a gyerek magatartása feltűnően elté, életkora szellemi fejlődése, szociális helyzete alapján a tőle elvárhatótól.
A személyiségfejlődést kiváltó kórokok általában a külvilág felől hatnak. Az ok: többnyire a valamiből túl sok vagy túl kevés van. Érdekésségképpen leírom a kóros pszichés reakciók lehetőségeit, természetesen a teljesség igénye nélkül:

1, magatartási zavarok, pl: nem megfelelő kapcsolat a családban, a közösségben, a baráti környezetben.
2, vegetatív funkciózavarok, pl: étvágytalanság, túlevés, hányás, székrekedés, állandó szervi ok nélküli fej – vagy hasfájás, vizelet és széklettartási problémák a szobatisztává válás után.
3, motoros funkció zavarok: pl:
a, artikuláció zavarok: hebegés, dadogás, selypítés
b, hypermotilitás: állandó, nyugtalan, fegyelmezetlen viselkedés
c, bizarr testmozgások szokásként való felvétele.

Ebbe a bizarr testmozgások csoportba tartozik a tic tünet együttese is.Úgy gondoljuk, ezt a reflexszerűen kialakuló önkéntelen, hirtelen mozgásformát szokatlan helyzetek zavartság belső szorongás képesek jelentősen provokálni. Nem csak az Ön által említett szemmel való hunyorgás, de a szájszöglet rágatása, ismétlődő szipogás, vállrándítások is ebbe a csoportba tartoznak. A haj csavargatása, a szem dörzsölése vakarózás torokköszörülés, és még számtalan rendszeresen ismétlődő cselekmény fordulhat elő. Mindezek a feszültség levezetésére szolgálnak. A fejlődés bizonyos szakaszán sok gyereknek vannak rossz szokásnak nevezhető ismétlődő mozgásformái. Ezek nem mindig kórosak. Gyakran a felnőttek utánzásából eredeztethetők.

Előfordul, hogy egy későbbi akarattalanul ismétlődő szokás értelmes, célszerű mozdulatként kezdődik, mely valamiért ismétlődővé válik, elveszti eredeti jelentését, és a feszültség levezetésének eszközévé válik. Ne ijedjen meg Katalin, nem olyan bonyolult ez, csupán azt akarom elmagyarázni, hogy jól tette, hogy elvitte a kisfiút szemészetre.
Indulhat úgy a tünet rögzülése, hogy a gyereknek pl. viszket a szeme, vagy megkísérli, hogy ne sírjon ezért gyors egymásutánban összeszorítja a szemhéját. Aztán ez a mozdulatsor valamiért ismétlődővé válik, beépül a viselkedésrendszerbe, mint a lelki feszültség levezetésének eszköze. A tünetek gyakran fokozódnak, ha a gyereket figyelik rászólnak,vagy uram bocsá, megszégyenítik. A tic melyről azt gondoljuk testi vagy lelki feszültséget fejez ki, alapjában véve értelmetlen mozgás. Lehet mint fent is írtam kezdetben akaratlagos volt a mozdulat, mindenesetre nagyon hamar képes akaratlanná válni.

Nézzük konkrétan az Ön kisfiát. Egy elsőosztályost annyi új élmény, annyi új kihívás tulajdonképpen annyi stressz ér. Nézzük a jó dolgokat, új közösség iskolába járás új barátok sok új ismeret mindezek jó dolgok, de mégis belülről feszíthetnek. A stressz megterhelést jelent és az örömteli események is terhelhetik a lelket. Nem beszélve a kevésbé jó dolgokról: nehéz házi feladat, feleltetés, osztálytárs aki valami olyat mond tesz ami fájdalmat okoz. Mindezek tudom az élet velejárói. Felnőttkorban sem könnyű olykor megbirkózni velük. Azt mondja kérdezi a kisfiút, de nem mondja hogy bármi baja lenne. Némelyik sose mondja. Bizonyára Ön is ismer olyan embert aki nem beszédes nem panaszkodik. Gyerekben is van ilyen.

Ne értsen félre nem akarom megbántani Önt, és biztos vagyok benne nem csinált hibát. Valóban lehet fáradtság is a háttérben ezt is jól gondolja Katalin. Nézzük mi a teendő? Először is semmi esetre se figyelmeztessék a tikkelésre. Nem direkt csinálja, amit tesz, és le sem tudja állítani a folyamatot. A figyelmeztetés gyakran ront a helyzeten. Másodszor én mindenképpen kérnék egy neurológiai vizsgálatot, mivel ritkán, de mégis előfordulhat, hogy az úgynevezett kisroham (petit mal) ilyen tikkelő mozgásformában jeletkezik. Ezt EEG vizsgálattal (a fej bőrére helyezett elektródákkal megvizsgáljuk az agy elektromos potenciáljait, hasonlóan, mint a szív EKG-vizsgálatkor). Egyszerűen ki lehet zárni (vagy bizonyítani lehet, ami aztán gyógyszeres kezelést igényel).
Gondolja át, jól a kisfiú napirendjét. Nincs-e túl sok teher rajta, nincs-e esetleg több különórája vagy olyan feladata, ami meghaladja a tűrőképességét. Azt írja elalvás előtt, ami azt jelenti számomra a fáradság jelentkezésekor indul be a tünet. Próbáljanak meg előbb lefeküdni, vagyis inkább ágyba kerülni, legyen félóra mese, beszélgetés az ágyban. Adjon időt a gyereknek hogy kibeszélhesse magát. Tudom sok a tennivaló este otthon, sok a feladat, de higgye el soha vissza nem térő évek ezek az esti őszinte nyugodt beszélgetésre, aminek később kamaszkorban de még a felnőtt években is megmarad a Környezetváltozás, ha belefér egy tavaszi szünetben való elutazás is nagyon sokat tud pozitív irányban változtatni hozadéka.
Abban az esetben ha a tünet nem változik, a fenti próbálkozások ellenére sem kérjen segítséget pszichológustól. Végül de nem utolsó sorban van azért egy megnyugtató jó hírem is: gyermekkorban, elsősorban fiúknál az iskolakezdés körül gyakori és átmeneti jelenség a tic-szerű mozgászavar, mely feltehetően az agy ingerület átvivő anyagának fejlődési sajátosságával kapcsolatos.

Kedves Doktornő!